Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. A weboldalunkon történő további böngészéssel hozzájárul a cookie-k használatához. További információk.. Rendben
Termékek Menü
0

A számítógép története

A számítógép története lényegében az első számítógépek kialakításával kezdődik és a számítógép gyorsabbá, olcsóbbá, elérhetőbbé tételének folyamatát rögzíti.
A számítógépek a kézzel működtetett eszközökből a lyukkártyás, majd az előre programozott számítógépek irányába fejlődtek.

A számítógép története

  [ bevezető szerkesztése ]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
 
számítógép  az információfeldolgozás eszköze, a bevitt inputokat a programnak megfelelő outputtá alakítja.

számítógép története lényegében az első számítógépek kialakításával kezdődik és a számítógép gyorsabbá, olcsóbbá, elérhetőbbé tételének folyamatát rögzíti.

A számítógépek a kézzel működtetett eszközökből a lyukkártyás, majd az előre programozott számítógépek irányába fejlődtek. A számítógép történetének ebben a szakaszában jelentős előrelépések történtek a számítógép architektúrájának fejlődésében, vagyis az adatbevitellel és -megjelenítéssel, tárolással, feldolgozással foglalkozó részek kidolgozásában és összekapcsolásában. A számítógép történetével szorosan összefügg a számítógépet alkotó részegységek története, mint például a processzor, a központi memória, a háttértár, az input és output eszközök.

A 21. században sem állt le a számítógépek fejlődése, az újabb előrelépések elsősorban a számítógépek összekapcsolása, hálózatba szervezése terén, illetve a mindennapi élet használati tárgyaiba való integrálás terén jelentkeznek.

A számítógép sebességének, kapacitásának növekedése, méretének és költségének (beszerzés és üzemeltetés) csökkenése a számítógép történetének egyik legmeghatározóbb eleme.

 

 

Előzmények [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

 
Egy római kori abakusz rekonstrukciója
 
Pascal  számológépe (1652)
 
Egy  NDK -beli mechanikus számológép 1958-ból
  • Az első ismert mechanikus  számológép , az  abakusz , kb. 5000 éves. Eszközöket egyébként kb. 300 000 éve használ az emberiség, míg a  számfogalmat  vélhetően körülbelül 30 000 éve ismeri. Az abakusz a bonyolultabb számításokhoz nem elegendő, mert túlságosan lassú.
  • John Napier  Murchiston (1550–1617) az úgynevezett  Napier-csontok  segítségével gépesítette a szorzás műveletét.
  • Edmund Gunter  (1581–1626) – elődei ismereteit felhasználva –  1620 -ban logaritmikus számolólécet szerkesztett ( logarléc ). E találmány időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az  1980-as évek  elejéig még középiskolai tananyag volt a  logarléc  használatának elsajátítása.

Mechanikus számológépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

Rengeteg félig-meddig dokumentált történet, legenda kering ókori kínai, görög és későbbi arab tudósok és feltalálók által tervezett, esetleg épített gépekről,  automatákról  ( Arkhimédész , Eratoszthenész Hérón Mo Ti Löw rabbi   Góleme  stb.). Nem mindig tudjuk eldönteni, mennyi igazság van ezekben. Annyi bizonyos, az emberiség ősidők óta szeretett volna fizikai/szellemi munkára képes, lehetőleg önirányított gépeket, automatákat, de legalább egy  számológépet  építeni, erről tanúskodik például  Raymond Lullus   1275  körül írt és közzétett mechanikus gépének terve.

17. századtól  több megvalósult próbálkozás is történt  mechanikus  számológép építésére. Az igazán hatékony mechanikus számológép építésének azonban komoly technikai korlátai vannak. Úgy tűnik, hogy a fizikának ez a tartománya túl „durva” ahhoz (az épített gépek lassúak, drágák, nagyok, nehézkesek), hogy a papíron végzett kézi számolásnál jóval hatékonyabban működő információfeldolgozó gép építését lehetővé tegye.

  • 1623 : Az első ismert mechanikus számológép megjelenése, megalkotója  Wilhelm Schickard . Az átvitelt egy tízfogú és egy egyfogú  fogaskerék  segítségével valósítja meg. E gép mind a négy alapműveletet el tudta végezni.
  • 1642 Blaise Pascal  (1623–1662) egy mechanikus összeadó-kivonógépet szerkeszt, amelyben a főszerep szintén a  fogaskerekeké  volt. A  tízes számrendszerre  épül, 8 jegyű számokat tud maximálisan kezelni. Olyan nagy népszerűségnek örvendett a korban, hogy elkezdték sorozatban gyártani. E géptípusból mára körülbelül 50 maradt fenn.
  • 1673 Gottfried Wilhelm Leibniz  (1646–1716) tökéletesíti Pascal gépét, így mind a négy alapművelet elvégezhető a géppel. Az összeadás-kivonás szintén fogaskerekek hajtogatásán alapul, a szorzás egy váltótárcsa segítségével valósulhat meg. Leibniz először fogalmazza meg azt az elvet, hogy célszerűbb lenne a  kettes számrendszerben  dolgozni, de a számok hossza miatt ezt nem tudja megvalósítani.
  • 1820   Charles Xavier Thomas de Colmar  (1785–1870) francia matematikus a francia hadseregben való szolgálata közben megépítette az első kereskedelmi forgalomba került, és széles körben elterjedt mechanikus számológépet. Ez képes volt mind a négy alapművelet elvégzésére. A gép terjesztése jelentős üzleti sikert hozott a forgalmazóinak, és egészen az első világháborús  évekig használták. Colmar egy automata, programvezérelt gép (számítógép) építésének gondolatát is felvetette.

Kempelen Farkas beszélőgépe [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

1769 -ben a magyar  Kempelen Farkas  billentyűzetvezérlésű  hangszintetizátort  kezdett építeni, amit  1782 -ben mutatott be először. Ez a gép ugyan nem volt programozható, billentyűkkel és nyílások (csövek) ujjal való befogásával, illetve egyéb mechanikus módokon kézileg lehetett vezérelni, és mechanikus elveken alapult (fabillentyűkből és faházból, fémből álló hangképző „szervekből” és egy bőrből, később gumiból készült légtölcsérből állt), de megmutatta, hogy olyan komplex feladatokat is lehet gépileg szimulálni, mint az emberi hang képzése. A gép szótagokat és rövid szavakat tudott „kimondani” (bár a kezeléséhez sok gyakorlás kellett). Több mint 100 évig senki sem tudott Kempelenénél jobb hangszintetizátort építeni.

A programozás feltalálása [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

 
A Jacquard-féle szövőgép
  • 1786 Johann Müller  német hadmérnök megfogalmazza, hogy szükség van a részeredmények tárolására. Ezen tárolót  regiszternek  nevezi el, és feladatának az adatok ideiglenes elhelyezését jelöli meg.
    Az adatok és részeredmények tárolása egyrészt alapfeltétele a programozhatóságnak, másrészt tényleges lépés afelé.
  • 1820 -ban  Joseph Marie Jacquard  olyan mechanikus  szövőgépet  épített, mely automatikusan, külső  programozás  révén szőtt mintákat: a gépet kartonból készült  lyukkártya  vezérelte, amely a mintákat tárolta. A gép széles körben elterjedt, alkalmazták is a szövőiparban, és létezése olyan tudósokat befolyásolt, mint  Neumann János  (tudjuk, hogy barátaival élénk eszmecseréket folytatott erről és hasonló gépekről).

Babbage programozható számológépei [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

Sok gépet tervezett  Charles Babbage  (1792–1871) is.  1812 -ben rájött a gépek és matematika közötti összhangra. Ő fogalmazta meg először azokat a követelményeket, amelyeknek minden programozható számológépnek meg kell felelnie:

  • ne kelljen mindig beállítani a számokat, meg lehessen adni egyszerre az összes számot és műveletet (ez például a  lyukkártya  segítségével oldható meg);
  • legyen utasítás (a művelet a lyukkártyán);
  • legyen külső programvezérlés (a lyukkártyákon tárolt utasítássorozat, a program);
  • legyen bemeneti egység (ez a lyukkártyát olvasó berendezés);
  • legyen olyan egység, amely a kiindulási és a keletkezett számokat tárolja (memória);
  • legyen aritmetikai egység, amely számológépen belül a műveleteket végzi el;
  • legyen kimeneti egység (a gép nyomtassa ki az eredményt).

Babbage elvben konstruált ilyen gépet, az „Analytical engine”-t (1834), amely 20 jegyű számokkal végzett műveleteket. Nem tudta azonban megépíteni, mert a kor technikája nem tette még lehetővé (például a  súrlódást  nem tudta lecsökkenteni). Csak száz év múlva építették meg valójában a Babbage által megálmodott gépet.

Ada Lovelace  asszony (1816–1851) ugyanakkor Babbage képzeletbeli gépéhez leírta azon módszereket, ahogyan programot lehet rá készíteni. Megjelennek nála az  algoritmusok egyes lépései (GOTO, STOP). Ily módon tehát Ada az első ismert programozó. (Az  Ada programozási nyelvet  később róla nevezik el.)

Még  1822 -ben Babbage épített egy másik,  gőzzel  hajtott gépet, amely  differenciálni  is tud, a  függvények   differenciálhányados -függvényét közelítő módszerekkel számolja. Ez volt a differenciálgép  (Difference Engine).

A 19. század második felének fejlődése [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

 
IBM  lyukkártyarendező  gép („szorter”)
  • 1847-54  George Boole  áramkörelméletben is alkalmazható  logikai algebrája  a későbbi digitális működésű gépek tervezésének alapjait jelentette.
  • 1887   Herman Hollerith  (1860–1929) nagy tömegű adat statisztikai feldolgozására alkalmas gépet épít. A kifejlesztését az tette szükségszerűvé, hogy az USA-ban a népszámlálás ( 1890 ) feldolgozása hagyományos módszerekkel mintegy 3 évet (mások szerint 10 évet) vett (volna) igénybe, a végül szükségesnek bizonyult 6 hét helyett. A gép lyukkártyákat tudott rendezni és szétválogatni, amit mechanikusan tudott megoldani, tűk segítségével. A (papír) lyukkártyák egydolláros nagyságúak voltak. Hollerith  1924 -ben alapított cégéből fejlődött ki a későbbi  IBM .

Elektromechanikus számológép [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

Az első számológép feltalálásától több mint 300 évet kellett várni arra, hogy a mechanikus gépeket felváltsák az elektronikus eszközök.  1936 -ban  Konrad Zuse  megalkotta az első programozható elektromechanikus számológépet, a  Z3 -at.

Az elektronikus számítógép története [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

1939 –ben  Vincent Atanasoff  és asszisztense,  Clifford Berry  megterveztek egy csak elektronikus egységekből álló  digitális  alapú számológépet, az  Atanasoff–Berry Computer -t (ABC). Ezt tekintjük egyben a világ első számítógépének .

Elektromechanikus számítógépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

 
A Colossus,  Alan Turing  kódfejtő gépe

Németországban Zuse szintén továbbfejlesztette korábbi programozható számológépét  1939 -ben  Z2 , majd  1941 -ben  Z3  néven. Ez utóbbi tekinthető az első szabadon programozható, teljesen programvezérelt számítógépnek. 24  bites  szavakkal dolgozott, memóriájában 16 adatot tudott tárolni. Felépítése hasonló a mai gépekhez: processzort ( ALU ), vezérlőegységet ( CU ), memóriát, bemeneti egységet (szalag) és kimeneti egységet tartalmaz. Az elektromechanikus szerkezet egy tonna súlyú volt, néhány ezer elektromágneses reléből állt, repülők és rakéták tervezéséhez használták. Egy összeadást átlag 0,7 mp, szorzást 3 mp alatt végzett el, a tízes számrendszerbeli számokat már lebegőpontos bináris ábrázolás útján kezelte.

Az  1940-es években  megjelentek az olyan analóg számítógépek, amelyek már  numerikus egyenletek  megoldásait is ki tudták számítani.  1943 -ban az angol titkosszolgálat  Alan Turing matematikus vezetésével megépíttette a  Colossust . Ez szintén relés alapon épül fel, és a  második világháborús  német katonai rejtjelezőkód megfejtését segítette.

Az első teljesen automatikusan működő számítógépet az  Amerikai Egyesült Államokban , a  Harvard Egyetemen 1939 - 1944 -ig tartó munkában készítették el  Howard Aiken  vezetésével az  Automatic Sequence Controlled Calculator -t (ASCC), más néven Mark I-et. A találmány elődeivel ellentétben már  tízes számrendszerben  számolt.

Első generációs számítógépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

 
Neumann János  az IAS-komputer előtt

1943 - 1946  között készült el az ABC után a második teljesen elektronikus számítógép, az  ENIAC  (Electronic Numerical Integrator and Calculator) a  Pennsylvania Egyetemen . Ez még nem Neumann-elvű gép volt, csak a számításhoz szükséges adatokat tárolta, a programot kapcsolótáblán kellett beállítani. Jellemzői: elektroncsővel működött, a programozása kizárólag gépi nyelven történt, sok energiát használt fel, gyakori volt a meghibásodás (átlagosan 15 percenként), a sebessége mindössze 1 000 – 5 000 művelet/másodperc volt. A gép súlya 30 tonna volt, és 18 ezer rádiócsövet tartalmazott. A rádiócsövek nagy hőt termeltek. A programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani.

Az elektronikus számítógépek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett a magyar származású  Neumann János . Alapvető gondolatait – a  kettes számrendszer alkalmazása,  memória , programtárolás, utasításrendszer –  Neumann-elvekként  emlegetjük. Neumann János irányította az  EDVAC  megépítését is  1944 -ben, amelyet  1952 -ben helyeztek üzembe. Ez volt az első olyan számítógép, amely a memóriában tárolja a programot is. Ennek a számítógépnek a terve és a továbbfejlesztett Neumann-elvek alapján készülnek a mai számítógépek is.

A számítógépek nagy része ekkor még hadi célokat szolgált. Az  1950-es évek  elejéig a számítógépeket elsősorban a  lőpályaelemzésben , a modern haditechnikai eszközök kutatásában használták.

számítástechnika  korszaka hivatalosan  1951 június 5-én  kezdődött, amikor az első  UNIVAC -ot (Universal Automatic Computer) leszállították az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala számára. Az UNIVAC már szöveges információt is tudott kezelni. Az UNIVAC volt az első, kereskedelmi forgalomban elérhető számítógép. Az Egyesült Államokban  1955 -ben már 46 UNIVAC számítógépet helyeztek üzembe.

Az első Európában sorozatban gyártott számítógép a  Sztrela  első példánya 1953-ban készült el. Az  UNIVAC -ot követően a Sztrela volt a világ második sorozatban gyártott számítógépe. 1956-ig összesen 7 példány készült belőle, ezek különböző akadémiai intézetekbe és a  Moszkvai Állami Egyetemre  kerültek.

1951 -ben Neumann az  Institute for Advanced Study  (IAS) kutatóintézetnél megépítette az  IAS-komputert , amely a nagy amerikai tudományos intézetek  digitális  elektronikus számítógépeinek mintájául szolgált a következő években.

Második generációs számítógépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

1958 – 1965: A második generációs számítógépek már  tranzisztorokat  tartalmaztak – ami lecsökkentette a méretüket –, valamint  ferritgyűrűs tárakkal  látták el őket. Ezeknél a gépeknél jelenik meg a megszakítás-rendszer, amelyekkel a  hardveres  jelzéseket a számítógépek kezelni tudják. Ekkor jelentek meg az  operációs rendszerek , valamint a magas szintű  programozási nyelvek  pl.:  FORTRAN . A népszerű gépek közé tartoztak például az IBM 700/7000 sorozata (pl. 7040, 7070, 7090 modellek) és az IBM 1410. Memóriaként mágnestárat használtak, a háttértár mágnesszalag, majd mágneslemez. Ezek a gépek 50 000-100 000 művelet/másodperc sebességet értek el.

Harmadik generációs számítógépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

 
Integrált áramkör  nagyított belső képe

A harmadik generációs számítógépek abban tértek el legfőképpen az előzőektől, hogy már  integrált áramköröket  használnak, amiket  1958 -ban találtak fel. Ezek képesek voltak arra, hogy egy időben több feladatot is használjanak, a  multiprogramozásnak  és a párhuzamos működtetésnek köszönhetően. Megjelent a  grafikus monitor , és a programozási nyelv is közérthetőbbé vált (BASIC). Fejlődésnek indult az adatátvitel is.

Az  1960-as évektől  kezdve párhuzamos események sorozata idézi elő a fejlődéssel járó változásokat egészen napjainkig. Ez a generáció az úgynevezett miniszámítógépek gyártásának tömegessé válásával indul.

1961 -ben az  IBM  bemutatja a  Stretch  nevű számítógépet, ami egy tranzisztoros számítógép, 64 bites adatátvitellel, és multiprogramozott üzemmódban fut. 1962-ben  Ken Iverson megalkotja az  APL programnyelvet  (A Programming Language). Ugyanebben az évben az IBM piacra dobja az 1311-es hordozható lemezt, és a  Rand Corporationnnal  létrehozza az első általános szimulációs nyelvet a  SIMSCRIPT -tet, amiből később a  GPSS  fejlődik ki.

1963 -ban a  General Motors  és a  MIT Lincoln Laboratories  kifejleszti a párbeszédes grafikus felületet (DAC-1, Sketchpad). Ezt használták  CAD -es tervezésnél. A  Sketchpad  használta először a fényceruzát, amelyet  Ivan Sutherland  fejlesztett ki. Szintén 1963-ban a DEC már forgalmazza az első PDP-5-ös minikomputert.

1964  is termékeny év, az IBM bejelenti a 360-as rendszert, ami az első  kompatibilis  számítógépcsalád. Ennek részeként az IBM kifejleszti a PL/1 általános célú programozási nyelvet (az ezt megelőző nyelveket általában specifikusan egy-egy feladatcsoportra szánták). A  Control Data Corporation  (CDC) bemutatja a  CDC 6000 -est, amely 60 bites szavakat használ és párhuzamos műveleteket végez, majd később árulni kezdi a  6600 -ast, amit  Seymour Cray  tervezett, és ami az akkori évek leggyorsabb számítógépe volt. Ekkor  Tom Kurtz  és  Kemény János  (John Kemeny) megalkotja az első time-sharing programnyelvet, ez volt a BASIC . Eközben  M. R. Davis  és  T. D. Ellis  kifejlesztik a  grafikus felületet  (Graphic tablet) a  Rand Corporation -nél.

A számítástechnika fejlődésének következtében a CDC megalapítja  1965 -ben a Control Data Institute-ot, amely biztosítja a számítógépes képzéseket. Ekkortájt a  Digital Equipment  árulni kezdi a PDP-8-at, ami az első minikomputer. Az IBM szállítani kezdi az első 360-as rendszert, ami az első integrált alaplapú számítógép, vagy más néven harmadik generációs komputer.

1967 -ben DEC bemutatja a  PDP-10 -es számítógépet. A rákövetkező évben az Univac bemutatja a 9400-as számítógépet.

1969 -ben  Edson deCastro  bemutatja a Nova nevezetű 16 bites miniszámítógépet. De nem csak ezért érdekes ez az év, ekkor rendezik az első nemzetközi MI ( mesterséges intelligencia ) konferenciát valamint az IBM szétválasztja a  hardvert  és a  szoftvert  és bevezetik a minikomputer-vonalat, a  System/3 -at.  Nicklaus Wirth  megírja a  PASCAL fordítóprogramot  és telepíti a CDC 6400-asra. 1970-ben a DEC legyártja az első 16 bites minikomputert, a PDP-11/20-ast, a Data General legyártja  SuperNova  nevű számítógépét, végül az IBM legyártja az első 370-es rendszert, a negyedik generációs számítógépet.

1971  hozza a nagy fordulatot: John Blankenbaker megépíti az első  személyi számítógépet  a Kenbak I-t.

Negyedik generációs számítógépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

A 4. generáció kezdetének a világ első mikroprocesszorának megjelenését tekintjük.

  • 1974: IBM CLIP4.
  • 1975: Az Altair számítógépre az első magas szintű programozási nyelvet Bill Gates és Paul Allen fejlesztette ki, így megalapítják a Microsoft céget.
  • 1976: Texas Intstruments 16 bites TMS 9000 mikroprocesszor.
  • 1980: Sinclair Zx 80-as Z80 CPU, 1kb RAM, 4kb ROM.
  • 1981: a Xerox Star rendszer, az első Wimp rendszer.
  • 1981: Hewlett Packard szuperchip.
  • 1982: Commodore 64.
  • 1982: Intel 80286 mikroprocesszor.
  • 1983: IBM PC/XT Intel 8088 CPU, 10 MiB merevlemezes tároló.
  • 1984: IBM PC/AT Intel 286-os CPU.
  • 1985:  Inmos  cég, T414  transputer . [1]
  • 1986: Intel 80386.
  • 1987: IBM PS/2 termékcsalád.
  • 1988: CompaqDesk pro AT 368-as.
  • 1989: Wafer-skálájú szilícium memória chip.
  • 1990:  Microsoft   Windows 3.1 .
  • 1993: Personal Digital Assistant: kézírás-felismerő gép.

Ezt a generációt már átlagemberek is használták.

A processzor a számítógép és a számítógép alapú berendezések központi modulja, a gépi → A számítógépek negyedik generációját 1971-től  1991 -ig számíthatjuk. Nincsenek alapvető változások a számítógépek szervezésében, csupán a korábbi megoldásokat tökéletesítik. Ezek már nagy integráltságú integrált áramköröket használnak. Erre a generációra jellemző, hogy a szoftvergyártás óriási méretűvé válik. A szoftverek árai elérik, egyes esetekben meg is haladhatják a hardverét.

1973 -ra megjelent a merevlemez, a „winchester”, amit az IBM a 3340-es modelljében használt.

1974 : Az Intel bemutatja a 8080-as, 8 bites mikroprocesszort, amelyet számos személyi számítógépben használnak.

1975 -re a MITS bemutatja az  Altair -t. A készlet 397 dollárba kerül, amelyben egy 256 bájtos komputer van. A kivitel és bevitel kapcsolókból és lámpákból áll. Altair-re az első Basic értelmezőt Ed Roberts és Bill Gates készítette.

 
Cray-2  a világ leggyorsabb számítógépe volt a  80-as évek  közepén

1976 - 1981 -ig számos cég rukkol elő fejlesztéseivel, például a  NEC , a  Zilog , az  Apple , a  DEC , a  Datapoint , a  CDC , a  Next  stb.

1981 -ben a  Commodore  bemutatja a VIC-20-as házi számítógépet (home computer), amelyet több mint egymillió példányban adnak el. A személyi számítógép piacra betör az  IBM . Szintén ekkor az  Osborne Computer  bemutatja az Osborne 1-et, ami az első hordozható számítógép.

Nemcsak a méret és a technikai megoldások fejlődtek, a sebesség is változott:  1987 -re a  Cray  kutatói bemutatják a Cray 2S-t, amely 40%-kal gyorsabb a Cray 2-nél. Nagyon meghatározó év az 1987-es, mert ekkor a  Texas Instruments  bemutatja az első  mikroprocesszor  chip-et.

1988 -ban a háromdimenziós grafikus alkalmazások céljaira létrehozták az  Apollo  nevű első grafikus  szuperszámítógépet . A Next felavatja azt az újító jellegű munkaállomást, amely az első törölhető  optikai lemezt  használja elsődleges  háttértárolónak .

1989 -ben az Apple bemutatja a régóta várt hordozható  Macintosh -t. A  Poqet  pedig az első zsebben hordozható  MS-DOS  operációs rendszerrel rendelkező számítógépet. A  Grid létrehozza a  laptop  számítógépet, mely úgynevezett érintőpaddal rendelkezik, ami felismeri a kézírást. Ezt nevezik  GridPad -nek. Az elemmel is működő  notebook  számítógépet, amelyben merev- és  hajlékonylemez  is van, Compaq's LTE és LTE/286 néven forgalmazzák. Megérkezik az első  EISA - adatbusszal  rendelkező személyi számítógép.

1990  az az év, amikor az IBM piacra dobja a  PS/1 -et, amelyet otthoni és munkahelyi irodák számítógépjeként reklámoz. A  Microsoft  az IBM,  Tandy AT&T  és más cégekkel együtt kidolgozza a szoftverek  multimédiás  alkalmazhatóságát.

1991 : Bemutatkozik az első általános célú toll-vezérlésű számítógép, a Go Corp. elkészíti operációs rendszerét, a  PenPoint -ot.

1992 -ben az Intel egy új mikroprocesszort készít  Pentium  néven, mely az 586-os nevet váltja fel.

1993 -ban a Pentium alapú rendszerek árusítása beindul és az Apple piacra dobja a Newton MessagePad-et, ami az első  Newton számítógép , személyi asszisztensként működik. Végül a  Compaq  bemutatja a Presario-t. A PC-család célja az otthoni piac.

Ötödik generáció 1991-től napjainkig [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

Egyik jellemzőjük, hogy párhuzamos és asszociatív működésű mikroprocesszorokat alkalmaznak. A  problémaorientált nyelveket  próbálják tökéletesíteni, erre egy kezdeti kísérlet a  Prolog  programozási nyelv. A számítógépeket úgy tervezik, hogy minél több áramköri elemet szűkítsenek bele egyre kisebb méretű mikrochipekbe, azonban ennek hamarosan elérjük a fizikai határait, ezért új gyártási módszerekre és működési elvekre van szükség.

Napjaikban már fejlesztik az  optikai számítógépet , aminek lényege az, hogy nem elektromos, hanem sokkal gyorsabb fényimpulzusok hordozzák az információt. Zajlik a  kvantumszámítógép  kutatása is.

Magyarok a számítógép történetében [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

Neumann Jánost a modern számítógép atyjának tekinthetjük. Neumann azonban több más amerikai magyar emigráns tudóssal is együtt dolgozott, akik szintén szerepet vállaltak a számítástechnika fejlődésében. Ezek közé sorolható  Kemény János  ( 1926 - 1992 ), aki a  Dartmouth Kollégium  rektoraként kötelezővé tette a számítógépek (terminálok) használatát a bölcsész és jogi karon is, és e célból megalkotta az elvont gépi programozás helyett a BASIC nyelvet . Szintén Kemény János nevéhez fűződik az osztott idejű számítógép hálózat is, melyet az  IBM  első  Robinson-díja  ismert el. Kemény munkájában a fizikus  Szilárd Leó  közreműködött, ő vezette be az információ elemi kvantumát (igen/nem), amit ma a  bit  néven ismerünk. Megemlítendő még a  Time  hetilap által  1997 -ben az év emberének nevezett  Andrew Grove  (Gróf András) is, aki az  Intel  vezéreként évente megtöbbszörözte a mikroprocesszorok sebességét.

A számítógép története Magyarországon [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

Az első magyarországi számítógépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

Az 1957-ben elkészült első hazai tervezésű és kivitelezésű  elektromechanikus számítógépet , ezt Kozma László építette a Műszaki Egyetemen (MESZ-1). Oktatási célra készült, és elektroncsövek helyett még jelfogók (relék) dolgoztak benne. RAM memóriája 81 bájtos volt, "winchestere" nem volt. A programot kilyukasztott fóliákkal vitték be, az eredményt egy hagyományos írógép írta ki.

Ezzel párhuzamosan szintén 1957-ben építették az  MTA   Kibernetikai Kutató Csoportjában  (KKCS) az első magyar építésű elektronikus számítógépet, az  M–3 -at, szovjet tervek felhasználásával és továbbfejlesztésével. Ez már 5 kilobyte-os memóriával rendelkezett. A végleges változat csak  1959 -re készült el. S hogy mire is lehetett használni ezt a szerkezetet? Például tervhivatali  mátrixokat  számolt ki, bonyolult  matematikai  és  nyelvészeti  problémákat oldott meg, és az épülő  Erzsébet híd  statikai számításainak az ellenőrzését is el tudta végezni.

Az  M–3 -nak mindössze 3 m² alapterületre volt szüksége, de a hűtésről gondoskodni kellett, hiszen a több száz elektroncső pillanatok alatt befűtötte a termet. A programozás kezdetekben rendkívül nagy nehézséget jelentett, a programozók tapasztalatlanok voltak, így ha valahol elakadt a program, akkor a futtatást elölről kellett kezdeni, ami a sebessége mellett nem is jelentett olyan kicsi időveszteséget. Az input-output információkat 5-cstornás lyukszalag (telex) segítségével oldották meg. A gép, mint minden számítógép mind a mai napig,  kettes számrendszerben  működött. A jobb olvashatóság kedvéért, a be és kimeneti perifériák  nyolcas számrendszerben  kérték a gépi kódú programokat és adatokat, és így jelenítették meg az eredményeket is. Az M–3  operációs rendszer  nélküli gép volt. A programozása  gépi kódban  történt. A memóriája 1024 szavas, 31 bites szavakból állt.

Érdekesség: Az  M–3  költsége csak töredéke volt az Egyesült Államokban ekkoriban használt UNIVAC számítógépekének.

1961-ben jött létre az  MTA  második számítástechnikai központja a  KFKI -ban itt egy  Ural–1 -et installáltak. 1962-ben pedig a Nehézipari Minisztérium kutatóközpontjában egy  Elliot–803 -as gép kezdte meg működését.

Kibernetikai Kutató Csoportból  1960-ban megalakul a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központja. Itt 1965-ben az M–3-ast egy már két évvel korábban megvásárolt  Ural–2 -re cserélték le. Ez a csere nem volt túl szerencsés az  Ural–2  nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Elektroncsöves gép volt, és még az  Ural–1 -el sem volt kompatibilis.

A számítástechnika fejlődése felgyorsult. 1967-ben már 48 számítógép üzemelt Magyarországon. A kutatóközpontok mellett már nagyobb ipari üzemek is rendelkeztek számítógéppel, mint például a  Diósgyőri   Lenin Kohászati Művek  ( Bull-Gamma ). Rá két évre ez a szám gyakorlatilag megduplázódik és 1969-ben már 86 számítógép üzemel igaz az állomány rendkívül tarka 17 gyártó 31 különböző géptípusa található meg ekkor az országban.

Második generációs számítógépek a 70-es években [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

1972-ben az MTA Számítástechnikai Központja végre egy viszonylag modern nyugati számítógépet kap ( CDC 3300 ), és ezzel szinte egy időben 1973-ban összevonásra kerül az Automatizálási Kutató Intézettel (AKI) és létre jön a ma is ismert  SZTAKI .

1968 -ban megalkották az első  TPA -t (Tárolt Programú Analizátor) [2] , amely tranzisztoros működésű volt. Négy évvel később megjelent a TPA-i (majd az ezt követő szériák), ami néhány év múlva tömeggyártásban készült.

1969 -ben az EMG is elkészítette – teljesen nulláról indulva – második generációs számítógépét, a tranzisztoros felépítésű  EMG 830 -at, ami a maga korában – legalábbis nálunk – nagyszámítógépnek számított, mert mágneses adattárolói is voltak.

1971  elején 120 számítógép működött Magyarországon, ez  1977  végére 521 kis és 329 mini kategóriájú számítógépre módosult, de ebben már egyre több harmadik generációs gép is volt.

Harmadik generációs számítógépek [ szerkesztés  |  forrásszöveg szerkesztése ]

A harmadik generációs számítógépek igen hamar megjelentek Magyarországon is, amiben közrejátszott, hogy könnyebbé vált a nyugati alkatrészek beszerzése, főleg azoknál a vállalatoknál, amiknek kemény valutában realizált bevételei voltak. Többféle menetrend volt.

Az akadémiai kutatóintézetek folytatták a már korábban megkezdett „reverse engineering” tevékenységüket, pl. a  KFKI  a jól bevált  DEC   PDP  család újabb tagjai alapján a szinte tökéletes hardver- és szoftverkompatibilitást nyújtó TPA gépcsaládot  hozta létre – a PDP számítógépvonal még a nyolcvanas években is folytatódott a  VAX  családdal.

Az 1960-as évek végén az  EMG  kifejlesztette az  EMG 830  géptípust, amit 1970-ig gyártottak. Ennek utolsó változata az EMG 840-es volt, amely már integrált áramkörös megvalósítású harmadik generációs gép volt. Ebből összesen egy példány készült.

A korábbi  EMG 830  fejlesztéshez hasonlóan a  VILATI  nulláról indulva 1973-ra létrehozta a  Practicomp 4000  kisszámítógépet, amiből százas nagyságrend készült, nagyrészt hazai felhasználásra. A legnagyobb megrendelő a Magyar Néphadsereg volt, ahol 40-nél több gépet rendszeresítettek számviteli feladatokra, de sok helyen ipari folyamatvezérlésre is használták, kihasználva a fejlesztők közelségét.

Külön kategória volt a BME közreműködésével elkészült  EMG 666  asztali számítógép, ami a megszokott kisszámítógépeknél méretben, képességekben kisebb, de árban is kedvezőbb volt. Emiatt 2500 darabot adtak el, főleg ipari, folyamatszabályozási feladatokra.

A harmadik generációs kisgépek versenyét végül a  Videoton  (és a vele együttműködő  SZKI ) nyerte. Először az akkoriban formálódó  IBM 360  alapú ESZR gépcsalád legkisebb tagját akarták megcsinálni, de végül – legalábbis a központi egység vonatkozásában – külön útra léptek, és „reverse engineering” helyett a francia CII cégtől megvették egy célnak megfelelő gép licencét, és – részben ESZR perifériákkal kiegészítve – ebből lett a közismert  R–10 . [3]

Tartalomhoz tartozó címkék: blog